Somának, teljes nevén Somfai Bélának szerencséje volt, mert nem kellett
elvállalnia erre az útra a mikrobusz vezetését. Béla ugyanis nagyon utált
a péntek délutáni dugókban autót vezetni Budapest utcáin. Örült annak,
hogy most hátra ülhet a két énekes lányhoz a kisbusz hátuljába.
Éva és Tünde kicsit unatkozva, kicsit röhécselve bámészkodott a közeledő
hétvégére készülő nagyváros utcáinak forgalmában, miközben azért
egymásnak is szenteltek némi figyelmet. Viháncolásuk nem volt
indokolatlan, hiszen anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy szüleiktől
elköltözve külön éljenek, s emiatt csak ritkán volt lehetőségük arra,
hogy saját érdeklődési körük alapján megválogatott módon tölthessék el
éjszakáikat, pedig ők szerettek egymással lenni.
Nem lenne helyénvaló leszbikusnak mondani őket, mert legtöbbször a fiúk
társaságát keresték, de a maihoz hasonló ritka alkalmakkor, többnyire
egymás közelségében lelték meg ilyen vagy olyan módon a test örömeit.
Soma volt az a kitüntetett személy, aki egy ízben közéjük férkőzve
megpróbálhatta, hogy képes-e a szokásostól kissé eltérő igényű két leányt
elszórakoztatni. Akkor is ugyanolyan lakodalom volt, mint amilyenre ma
készülnek. Szintén egy nappal korábban érkeztek, mert az ifjú pár elvárta
tőlük, hogy az esküvő előtti órákban is szórakoztassák az egybegyűlteket,
és az evégett kiszabott nagyobb tarifát sem bánták emiatt. Béla és
zenésztársai akkor is péntek este érkeztek, mivel semmi kedvük sem volt a
szombat reggeli rohanáshoz a fél országon át. A szállásukat a megrendelő
fizette, így szinte magától kínálkozott, hogy egy nappal hamarébb érkezve
éjszaka tisztességgel kipihenve magukat, már reggel munkába tudjanak
állni.
A pihenés persze hármójuknak egy ideig nem nagyon ment, mert Béci
teljesen szándékolatlanul rányitotta az ajtót a két lányra, amikor azok
olyan állapotban voltak, hogy nehéz lett volna tagadniuk, mivel is
foglalatoskodtak az ajtó kéretlen feltárulásáig. Zavaruk nem volt
hatalmas, és a fiú is kész volt rá, hogy ne kezelje botránykeltően a
dolgot, ezért csupán csekély ellenszolgáltatást kért. Be akart feküdni
közéjük. A lányok nem nagyon tiltakoztak az újítás ellen, így aztán
hármasban folytatták, az addig kétszemélyes műveletet.
Senkinek sem tűnt fel a rendhagyó éjszakai kaland, és a történet három
résztvevője is igyekezett másnap úgy tenni, mintha semmi sem történt
volna napszállta után. Talán ez volt az egyszerűbb. Nem kellett sem azzal
foglalkozniuk, hogyan tovább, de azzal sem, hogy bonyolult konspirációt
beszéljenek meg. A zenekar másik négy tagjának fogalma sem volt róla,
hogy miképpen alakult hármójuk éjszakája. Más kérdés az, hogy talán nem
is nagyon törődtek volna az egésszel még akkor sem, ha tudomásukra jut az
eset. Mindegyiknek családja, állandó barátnője volt, és egyik sem vágyott
kockázatos kalandokra. Egyedül a billentyűs, Soma élte szólóban az
életét, de így a kutyát sem érdekelte, hogy kivel tölti az éjszakáját.
Soma sem élt túlzottan kicsapongó életet, de néhány ágyat feldúlt már
addigi élete során - Most sem felejtett, és titokban tervezgette, hogy
ezt az utat is felhasználja arra, hogy kiszórakozza magát a két lány
társaságában.
- Hogy vagytok lányok? - ült le velük szemben az üléstámlára könyökölve.
- Gyakoroltatok?
- Mi mindig gyakorlunk - felelt Éva a kihívó kérdésre.
- Mire gondolsz? - nézett rá ártatlanul Tünde.
Béla elvigyorodott. - Természetesen az új számokra.
Tünde hanyagul szétrakta farmernadrágba bújtatott lábait. A kék szövet
ráfeszült a combjára meg a hasára. Bélának azon járt az esze, hogy vajon
véletlenül-e, vagy szándékosan ingerkedik vele a lány.
- Aha! - játszotta meg magát Tünde, mintha eddig valami másra gondolt
volna. - Azt mindig! Tudod, hogy mi mindig gyakorolunk.
- Én is gyakorolhatok veletek? - kajánkodott tovább a fiú.
- Itt a buszban? - Éva előredőlt az ülésben, előre libbenő haja csaknem a
fiú arcához ért.
- Inkább a szobátokban. - felelte Soma, és közben a lány szétnyíló
blúzában kutatott a szemével, de legnagyobb sajnálatára a ruha kivágása
nem volt eléggé tágas ahhoz, hogy valami érdekeset is lásson. - Nyitva
hagyhatnátok ma is az ajtótokat.
A két lány egy darabig nem szólt. Talán egymásra vártak, egyedül egyik
sem akarta sem elutasítani az ajánlatot, sem elfogadni. Végre Éva szólalt
meg.
- Nem minden papsajt Bécikém. - Úgy látszott részéről ennyi a válasz, de
Tünde nem hagyta annyiban. Anélkül, hogy biztatni akarta volna a fiút,
időt szeretett volna nyerni. - Még meggondoljuk - mondta. - Vagy nyitva
hagyjuk, vagy nem.
Bár a főváros határain kívül csökkent a forgalom, de a keskeny, kanyargós
úton is csak lassan lehetett haladni. Nemcsak a munkából hazafelé tartók
fűződtek fel egy-egy lassúbb teherautó mögé a vontatottan araszoló
járműoszlopba, hanem a környékbeli telkeken gazdálkodó hobbigazdák is.
Mende után kezdett csak hézagosabbá válni a sor, de addigra már
mindannyian alaposan megizzadtak a kora nyári hőségben.
A hangszereket nem hagyhatták a buszban, így a célhoz érkezés után egy
alapos pakolással mozgatták meg elgémberedett izmaikat. Egy tó melletti
kisebb üdülőparadicsom éttermében, a parányi színpadra rakodták le a
cuccot. Aznap már nem nyitott ki a csehó, így a felszerelésre rázárták az
ajtókat, és zsebre is vágták a kulcsokat. Nem kellet tehát attól tartani,
hogy az értékes holmiból elkallódik valami.
Béla nem akart izzadságszagúan beállítani a két lányhoz, ezért a munka
végeztével gyorsan lezuhanyozott, és ruhát váltott. Tiszta pólót és
kényelmes rövidnadrágot húzott magára.
Szerette volna elkerülni, hogy a meglepetésszerű betoppanás erejét
elveszi azzal, hogy kopogtat. Ezt a korábbi esetben is mellőzte, így most
is anélkül nyitott be az ajtón, hogy jelezte volna érkezését. Az ajtó
akadálytalanul kinyílt, és ez arra utalt, várják a fiút odabenn.
Időközben a lányok is ruhát váltottak, kényelmes viseletben heverésztek
az ágyon. Éván egy hosszú blúz volt, amely állva leért volna talán a
combja közepéig is, de hanyatt fekve, magasra felhúzott térdeiről
visszahullott egészen a hasáig. Lazán széttárt combjai között hosszú
keskeny, világoskék pánt látszott. A kényelmes pamut bugyi ránctalanul,
de nem feszesen simult rá a testére, és ez volt az első, amit a szobába
lépő fiú meglátott. Tünde egy zöldszínű pongyolaféleségben heverészett
hason fekve, és fejhallgatóval a fülein zenét hallgatott; két lábával
ritmusra kalimpált az ágy felett. Az ő ruhája alól rózsaszínű bugyi
kandikált ki.
- Már azt hittem, elhagyott a bátorságod. - fordult Éva a fiú felé,
félredobva a képes magazint, amit addig olvasott. Combjai most
határozottan hívogatóan nyíltak széjjel, csaknem a derekáig megmutatva
kis kék nadrágot, a benne rejlő lapos hassal együtt.
A beszéd beszűrődhetett Tünde fejhallgatója alá, mert megrázva hosszú
haját felkapta a fejét, és levette a kis hangszórókat a füléről.
- Ni csak ki van itt? - játszotta a meglepettet, és oldalra fordult az
ágyán. A rövid pongyola szárnyai nem voltak övvel összefogva, ezért azok
hívogatóan nyíltak szét.
- Sziasztok! - üdvözölte őket Soma, aztán gyorsan visszafordult az
ajtóhoz, megszakítva egy pillanatra a gyönyörű látvány szemlélését,
ráfordította a kulcsot a zárra, aztán a kezében hozott borosüveget
letette az asztalra.
- Mulatni fogunk? - mutatott Tünde az üvegre.
- Aha. - hagyta jóvá a fiú. - Meg gyakorolni.
- Mit akarsz gyakorolni borozgatás közben?
- Azt a tananyagot akarom folytatni, amit a múltkor elkezdtünk. - Poharat
keresett, aztán töltött mindhármuknak, de csak keveset. A két lány sem
fogyasztott sokat, csak egy-egy kortyot ittak le a borból.
Letették a poharakat az asztalra, aztán Béla az ágyhoz kormányozta őket,
és mindkettőt leültette a matrac szélére. Leguggolt eléjük a szőnyegre,
mindkettőjük térdére adott egy puszit, aztán ujjaival, simogató
tenyerével lassan, sietség nélkül vándorútra indult felfelé a combokon.
- Szépen lebarnultatok mind a ketten - állapította meg. - Szeretném
megnézni ott is, ahol még fehér, mert nem sütött rá a Nap.
Éva az ölében göndörödő hajkoronába túrt, kócolta a fürtöket, de Tünde
lassan, indulat nélkül lefejtette a fiú kezét mindkettőjük lábáról.
- Majd később - mondta. - Először te tartasz nekünk bemutatót. Szeretnénk
látni egy férfi sztriptízt.
Béla hitetlenkedve nézett rá a térde mellől, felfelé fordított fejjel.
- Nem hülyéskedsz? - azt hitte, rosszul hall.
- Bírnád! Ugye? - folytatta Éva. - Bejössz a hárembe, és élvezkedsz
egyet. A múltkor így volt, de most megfordítjuk a vonatot. Te tartasz
nekünk bemutatót, aztán majd meglátjuk, mennyire kerülünk a hatásod alá.
A fiú elgondolkodott ezen egy kicsit, aztán megvonta a vállát.
- Azt hiszem, igazatok van, miért is ne tennénk egy kicsit érdekesebbé az
esténket egy kis frissítéssel?
Tünde egy laza mozdulattal felé dobta a kis zenelejátszót, meg a
hozzátartozó fejhallgatót. - Csinálj hozzá zenét! - mondta. Túl nagy
hangerőt nem tudsz kihozni a ketyerémből, de némi illúziót kaphatunk
belőle.
Soma egy suta mozdulattal éppen az utolsó pillanatban kapta el a kis
szerkezetet és a méter hosszú zsinóron mögötte úszó fejhallgatót. A
lányok nevettek rajta.
- Kecsesebb mozdulatokra számítunk tőled - mondta csúfolódva Éva.
Soma a kapcsolókkal babrált, és azon morfondírozott, nem űznek-e belőle
gúnyt azok ketten az ágy szélén, de a várható kellemes este megért némi
kockázatot. Alaposan feltekerte a hangerőszabályzót, mire a két
szivaccsal burkolt kagylóból recsegve, torzítva áradni kezdett a zene.
Nem volt túl élvezetes a hangja, de a ritmus cicergését állandóan el
lehetett választani a háttérzajtól meg az énekes dalolásától.
Még soha sem látott férfi vetkőzőszámot, de a női sztriptíz mintájára
majd mutat valamit - gondolta, és táncolni kezdett. A zene ütemére
felemelte előbb az egyik kezét, kicsit kiugratta a bicepszét a felső
karján, aztán a másikkal is elvégezte ugyanezt, közben a csípőjét
riszálta úgy, ahogyan ezt egy régi Elvis filmből látta. A két lány
egykedvűen nézte a mutatványt. Fel akarta élénkíteni őket ezért lassan,
kimódolt csigatempóban tekerni kezdte maga körül felfelé a pólóját,
centinként mutatva meg izmos hasát. Mikor már vagy egy tenyérnyi látható
volt a testéből, megfeszítette a hasizmait, kimutatva sportos termetét.
Szemét felváltva belemélyesztette a két lány tekintetébe, aztán
végigmustrálta hanyagul összezárt combjukat, meg azt, amit a rövid ing,
és a szétnyílt pongyola látni engedett. A látványtól dudorodni kezdett a
nadrágja, és a vonagló csípőmozgás, amellyel a tánc járt, furcsa
súrlódásával tovább ingerelte növekvő férfiasságát. Kezdett tűzbejönni,
és ettől sokkal élethűbbé vált a bemutató, mint azt kezdetben képzelte.
Hirtelen mozdulattal lerántotta magáról a trikót, és a zene ütemére
forgolódva, nagy ívben elhajította valamerre a szoba sarkába. Tett néhány
tánclépést, közben kezeivel a haját tupírozta, újra kifeszítve felsőteste
izmait.
Tünde megnyalta a szája szélét, és Éva háta mögé térdelve a vállaira
támaszkodott.
Béla széket húzott a szoba közepére, ballábát feltette az ülőkére, de
mielőtt lehajolt volna a cipőjéhez, hogy meglazítsa a fűzőt, egy kicsit
megrázogatta a combizmait, aztán ujjheggyel végig cirógatta magát a
térdétől felfelé, rövidnadrágjának szárát felhúzva, ameddig csak a ruha
engedte.
Az ágyon térdeplő lány lassan lejjebb lógatta a karját a barátnője
válláról. Tenyerével mintha csak véletlenül történne, megérintette annak
jobb mellét. Éva nem tekintette véletlennek a mozdulatot, és kezével
rátapasztotta barátnője ujjait a mellére.
A fiú megkerülte a széket, hogy amikor felteszi a talpát az ülésre, a
lányok most is láthassák a combja belső oldalát, és gusztálhassák egyre
feszesebb nadrágját. Jobb lábával megismételte az előbbi műveletet, majd
mikor már mind a két cipőjében laza volt a fűző, néhány tánclépés
kíséretében lerúgta magáról mind a kettőt.
Éva elengedte a keblét szorító ujjakat, tudták azok a dolgukat útmutatás
nélkül is, és lassan a combjai közé csúsztatta a tenyerét. A látvány tánc
közben sem kerülte el a fiú tekintetét, és ettől még átszellemültebben
folytatta a mutatványt. Néhány keresetlen mozdulattal elrendezte feszes
nadrágját a dorongja körül, alulról cseppet megemelgetve a tartalmát, s
ettől a lányok fészkelődni kezdtek helyükön. A fiú érzékelte a feszültség
növekedését, és rájátszva a sikerre, újra megtáncoltatta a bicepszét
mindkét karján, aztán ismét eljátszotta a székre talpalás rítusát,
ezúttal a zoknitól is megszabadulva.
- Szerintem jól fogunk szórakozni - súgta barátnője fülébe Tünde, és a
mondat végeztével, gyengéden megharapta Éva nyakát, akinek már a
suttogásból származó forró levegő is felborzolta a pihéket a tarkóján.
Szabad kezével Tünde feje után kapott, és előbb csak odavonta magához a
félig nyitott ajkakat, később maga is hátrafordult, hogy viszonozza a
kéjes harapást a másik lány tarkóján.
Béla nem figyelt a sutyorgásra, de azt látta, hogy az ágyon üldögélő
lányok megélénkültek. Amikor Éva félrefordult, combjai szétnyíltak, és a
bugyi vékony anyaga, amely addig nem feszült rá a testére, mintha két fél
szilvát rejtegetne, kicsit dudorodni kezdett.
Félre lökte a széket, nem volt rá szüksége a továbbiakban, és csak
feleslegesen foglalta el a helyet a szoba közepén. Derekát tekergetve,
csípőjét riszálva beállt a lámpa alá a szőnyegre, és néhányszor
előrelökve altestét, hozzáfogott a rövidnadrág lassú eltávolításához.
Lassan kibujtatta a köldökét a gumi alól, aztán a jobb és bal oldalt
váltogatva, centinként tolta le magáról a sortot. Boxer alsóját majdnem
széttépte a benne lévő, energiától duzzadó szerszám.
A lánykezek vándorútra indultak. Kis mozdulattal Tünde is széjjelebb
csúsztatta a térdeit az ágyon, kezével a bugyija gumiját emelgetve egy
ujjával belátogatott a ruha alá, de Éva ugyanoda készült, szinte hátra
sem nézve végigvándorolt ujjheggyel barátnője combjának bőrén, és mikor
megékezett a két láb találkozásához, kis mozdulattal elhárította az útból
az akadályt képező rózsaszínű pántocskát, majd apró mozdulatokkal,
masszírozni kezdte a nedvességtől csillogó nagyajkakat. Tünde ráérezvén,
hogy puncija ápolást talált anélkül is, hogy azzal neki kellene
foglalkozni, kivette a kezét a bugyi alól, és a pongyola szétnyíló
szárnyai alatt, a melltartóját piszkálgatta félre a felsőtestén.
Éva jobb keze a saját bugyijának a gumija alácsúszott be, és gondoskodott
róla, hogy a saját teste se maradjon izgalom nélkül.
Nem kapkodott egyikük sem, mozgásuk kimért és lassú volt. - Hosszú még az
este - gondolták, s ebben igazuk volt.
Tünde elengedte a saját keblét, és végigszántva barátnője blúzán a
gombolást, feltárta annak két szép keblét, és mindjárt meg is markolta az
egyiket, aztán manikűrözött körmeivel apró körökkel táncolta végig a
bimbó környékét.
Soma elérkezettnek látta az időt arra, hogy maga is mutasson valamit a
lényegből. Emelgetni kezdte alsójának a szélét, először a combjainál,
aztán a csípőjénél, mintha azt nézegetné, hogy mit is tart ott.
Elsimította ágaskodó farkát, aztán egy lassú mozdulattal lejjebb tolta a
nadrág tetejét, engedte kikandikálni a fényesen feszülő gombácskát, majd
véget vetve a mustrának, visszahúzta a gatyáját, elrejtve büszkeségét.
Fordult kettőt-hármat a zene ütemére, aztán hasra vetve magát csinált
néhány fekvőtámaszt, újabb izmokat mutatva meg a lányoknak, akik követték
is minden mozdulatát. Figyelmes nézők voltak. Kezük néha saját testükkel
volt elfoglalva, néha a másikéval, de a szemüket nem vették le a fiúról.
Béla ismét felegyenesedett, és újra lejjebb rángatta magáról az alsót,
ezúttal kissé hosszabban megmutatva dorongját, aztán ismét visszaengedte
a takarót a látványosságra. Tovább akart táncolni, de Éva elunta az
ingerlést, és felugorva az ágy pereméről, letérdelt a fiú elé.
- Szerintem most már befejezheted - mondta. - Ezt pedig levetjük. -
Ujjait beleakasztotta a gumiba két oldalt, és határozott mozdulattal
lehúzta a gatyát. Két tenyerébe fogta a gatyából kipattanó merev
szerszámot, mintha melengetni akarná, és egy kis puszit lehelt a hegyére.
- Menjünk az ágyra - ajánlotta, és felegyenesedve kézen fogta Bélát, hogy
a fekhelyhez kormányozza.
Éva lehuppant az ágy szélére, éppen csak feneke csücskével ülve a matrac
szélén. A fiú elétérdelt, és a bugyi gumijába kapaszkodva, húzta volna le
róla a vékony pamut nadrágocskát, de ehhez fel kellett emelkednie a
frissen elfoglalt helyről. Éva észrevéve a szándékot, tétovázás nélkül
megemelte kicsit a popsiját, és így már semmi akadálya sem volt a
vetkőztetésnek. Míg a fiú a bugyit tologatta lefelé a bokájához, ledobta
magáról a nyitott inget, és teljesen meztelenné vált. Tünde tapasztalva,
hogy a többiek megelőzték, maga is ledobta pongyoláját, mely már amúgy
sem takart belőle sokat, és mikor a bugyit is letolta magáról, lehuppant
a barátnője mellé az ágy szélére.
Béla végre mindkét lányt meztelenül, és egyforma távolságban tudhatta
magától. Nem is egyforma távolságban, inkább közelségben voltak hozzá
azok ketten. Combjaikat simogatta, térdüket puszilgatta, aztán ahogy
ajkaival haladt felfelé a térdektől, engedelmesen tárulkoztak fel előtte
a combok, átengedve a helyet mindenféle érintésnek. Élt is a lehetőséggel
Béci. Ajkaival lassan megközelítette a két láb találkozását, de gondosan
ügyelt arra, hogy egyikük se panaszkodhassék, hogy hosszan magára hagyja
valamelyik lányt.
A két barátnő egy ideig figyelte a lábuk között kódorgó fejet, aztán
egymás felé fordulva mindenfelé simogatni kezdték a szemben ülő partnert.
A vékony lánykarokon felágaskodtak a szőrszálak, arcuk kipirosodott,
tenyerükkel forrósságot éreztek a másik bőrén. Rendszertelenebbé váló
lélegzetvétellel igyekeztek biztosítani testük megnövekedett
oxigénszükségletét, de ez nem akadályozta őket abban, hogy az egymás
arcára adott puszikákból, apránként ne váljanak nyitott szájjal adott
csókok.
A lágyékuknál is csókokká változtak a könnyű érintések, amelyek a fiú
ajkaitól származtak. Előbb csak nyelve hegyét húzta végig a gondosan
szőrtelenített szeméremajkak felett, a bőrt éppen csak érintve, majd
néhány borzongatós pöccintés után, a nedvektől fényesedő, és feszesre
duzzadt partokat szétnyitva bemártotta a nyelvét a bejáratba. Felváltva
látogatta a két puncit, minden alkalommal mélyebbre hatolva az ellenkezés
nélkül kitárulkozó barlangba. A két lány kis sóhajokkal dőlt hátra,
derékon alul teljesen átengedve magát a fiú által kínált élménynek, felül
pedig fürge ujjaikkal egymást részesítették a simogatások gyönyöreiben.
Nyelveik hol egymás ajkai között, hol a szabadlevegőn ütköztek egymásnak,
mintha kergetőztek volna, erotikus fogócskát játszva.
Elunva a térdelést, gyengéd mozdulattal, mintha csak két gyermeket
fektetne ágyba, a fiú elfordította társait, testüket az ágy
hossztengelyének irányába mozdítva, és lábaikat felemelve végigfektette
őket a matracon. Tünde ezalatt sem engedte el Éva vállait, és az ő becéző
ujjai sem mozdultak el a másik gömbölyű kebléről.
Béci nem bánta, hogy a lányok egymással is foglalkoznak. A két szép test
nézése, tapintása és csókolása bőségesen kárpótolta őt azért, hogy
mindketten megosztották figyelmüket a trió három tagja között. A lányok
ajkaihoz tapadó hasa, lágyéka és combja beszédesen szólt arról, hogy nem
csak elszenvedői a kalandnak, de élvezik is a fiú ténykedését. Amikor már
úgy érezte, hogy elvész a két pár láb között, kúszni kezdett felfelé,
hogy a fiatal mellek között is gyönyört keressen, és ellenkezés nélkül
engedték át a halmokat a lányok a behatolónak. Eltávolodtak egymástól,
hogy Béla elférjen közöttük, és felszabaduló kezükkel, a fiú által
elhagyott combtövek felé nyúltak. Tapasztalatból szereztek bizonyítékokat
arra nézve, hogy a változatosság gyönyörködtet. Az erősebb férfiujjak
után, saját puhahegyű ujjacskáik érintése okozott nekik örömet, de aztán
kezükkel becserkészték a férfiasan feszülő szerszámot, és környékét is.
Az első érintések áramütésszerű pillanatokat jelentettek Bélának, és meg
kellett feszítenie hasának alsó izmait, hogy elejét vegye egy hirtelen
kitörésnek, amely néhány tucat percre használhatatlanná tette volna
vesszejét. Fészkelődött és sóhajtozott a két rátapadó lány között, és
végül derekasan helytállva, visszaszorította kitörni készülő orgazmusát.
- Csodálatosak vagytok. - dünnyögte akaratlanul is. Válaszul csak
hümmögést, meg nyögdécselést hallott; a két lány teljesen átadta magát az
élménynek, ők egymásután többször is képesek voltak elélvezni, akár
azonnal is, ezért nem fogták vissza magukat.
Harapdálta a két pár mellet, farkát a lányok markában melengetve.
- A múltkor csak játszadoztunk egymással, de szerintem dughatnánk is
egyet. - javasolta halkan, a keblek között dőzsölve.
- Miért csak egyet? - kérdezte Tünde. - Melyikünket hagynád ki?
- Ha adtok egy kis időt, és nem sajnáltok egy kis fáradozást, akkor
felőlem mindkettőtökkel dughatok - felelte Soma. - Vagy talán arra
számítotok, hogy egy fütyivel egyszerre nyomulok mindkettőtökbe?
Elnevették magukat.
- Jó lesz külön-külön is.
Hanyatt fektették, Éva a combján helyezkedett el lovagló ülésben, Tünde
pedig a feje mögött, Éva felé fordulva.
- Mi így gondoltuk - a fiú vállai mellé térdelve lassan felemelkedett,
felkínálva ölét a várakozó ajkaknak.
A másik lány előbb kézzel a hasához tapasztotta a merev farkat, majd
jobbra-ballra döntögetve, a csiklót fedő zsebecskét birizgálta vele.
Béla bemártotta egy pillanatra a nyelvét Tünde szeméremajkai közé, aztán
gyorsan ki is kapta onnan, mintha forró leveseskanál égette volna meg. A
lány felszisszent, közelebb nyomakodott lágyékával a fiú ajkaihoz, aki
nem tudott kitérni előle, bár nem is akart. Óvatosan, ajkait fogai közé
szívva harapdálni kezdte a duzzadó szilvácskákat. Kicsit lent, majd
kicsit fentebb, és ahogy a lány egyre jobban fölé ereszkedett, úgy érte
el végül a klitoriszát. Megint kitolta hegyesre formált nyelvét, és
megpöccintette vele a kis csapocskát, aztán rákapva a dologra, kocogtatni
kezdte alul, felül, majd körbe-körbe. Tünde előredőlt, kezével
rátámaszkodott barátnője vállaira, aztán egészen rádőlt, végül
elerőtlenedve fejét a vállára hajtotta, és csak élvezte, ahogy a fiú
kényezteti.
Éva puncija is bőven nedves volt már az izgalomtól, és elérkezettnek
látta az időt arra, hogy magába fogadja az addig csak kézzel dédelgetett
hímtagot. Térdre magasodott, a fiú farkát kezével igazítva a megfelelő
irányba lassan ráereszkedett. Nedves, felizgult barlangja könnyedén adott
utat a keményen feszülő vendégnek, aztán ő is előre dőlt, tükrözve
barátnője mozdulatát, rádőlt a másik vállára, és hintázni kezdett a fiún
anélkül, hogy fel, s le mozogva siettetné a gyönyörök elmúlását. Ez is
éppen elég volt ahhoz, hogy Béla egy pillanatra azt érezze, elalél a
gyönyörűségtől.
Az egész persze nem a fiú jutalomjátéka volt, kölcsönösen élvezték mind a
hárman az egymásnak nyújtott élvezeteket.
Mikor már látható volt, hogy Béci hosszabban is bírni fogja az aktust, a
hintázásból függőlegessé váló mozgásra váltottak, nagyokat rugózva a
matracon. A két lány végre felemelkedett egymás válláról, és újra egymás
nyelvét keresve csókolózni kezdett. Aztán Éva lenyúlt a lágyékához, két
ujjával a házikójába csigaként visszahúzódó pecket kezdte el kergetni egy
képzeletbeli középpont körül. Amikor a két női száj nem tapadt egymásra,
a halk nyögések apránkénti lépésekben felerősödtek, és ha az ajtajuk
előtt állt volna valaki, nem kellett volna a fülét a deszkához nyomni
azért, hogy megtudja, mi folyik a szobában.
A fiú teljes lendületét igénybe vette, hogy ütemesen mozogjon a lány
teste alatt, és nem bánta, hogy Éva is hozzáteszi a saját energiáját a
szükséges mozgáshoz, mert a két női test alatt, kissé korlátozva érezte
magát a mozgásban, bár azt meg kell adni, cseppet sem bánkódott emiatt a
korlátozottság miatt.
Tündének nem volt dolga a saját klitoriszával, azt rábízhatta Soma fürge
nyelvére. Derekasan pergette az érzékeny csapocskát, és a lány többször
is eljutott már a menyekbe, ahová aztán igyekezett magával húzni az egész
társaságot. Mozgása, hangjai, és a másik két ember testét gyömöszölő
ujjai, igyekeztek szinkronba hozni a trió két másik tagjának érzéseit a
sajátjával.
Éva kicsit hátrafeszítette a csípőjét, ezzel azt idézte elő, hogy a fiú
hatalmas, kemény farka belülről, a hüvely hasfal felőli oldalát
dörzsölte, és böködte. A hatalmasra duzzadt makk által izgalomban
részesítve egy nagyobbacskára hízott, érdes felületű, és hihetetlen
érzékeny csomót a hüvelyén belül. Reszketni kezdett a gyönyörűségtől, és
hangosan felnyögött, majd csaknem sikoltva kérte a fiút. - Még! Még!
A különleges élmény a fiú makkját is váratlanul megbizseregtette, és a
rekeszizmától elinduló görcsös összehúzódások, majd elgyengülések,
rendkívül erős orgazmussal ajándékozták meg. Ő is gátlástalanul
hangoskodni kezdett, meg sem gondolva, hogy közhírré teszi-e a
cselekedetüket, vagy sem. Tudatán teljesen kívülre került az ajtón túli
világ léte, és követelményrendszere, de ha élvezés közben eszébe jutott
volna, hogy esetleg meghallja valaki a hangoskodásukat, akkor sem
törődött volna ezzel.
Kielégülésük után a két lány is végigterült az ágyon. Béci gyengéden
simogatta a bőrüket, hogy szándéka szerint óvatosan vezesse ki társait a
gyönyör birodalmából, anélkül, hogy megrázkódtatásszerűen érjen véget az
élvezet. Azok kényeskedve tűrték ujjhegyének táncát a testükön, és saját
kezükkel, maguk is hozzájárultak az aktus lassú kifutásához.
A fiú békésen, ernyedten heverészett a két lány között, és csodálkozva
gondolt arra, hogy a szakirodalom szerint a férfiak nem igénylik
szeretkezés után az enyelgést. Neki tökéletesen megfelelt a gömbölyű
idomok cirógatása, a játékos harapdálás, meg a kedves becézgetés, amely
halk morgásokban és szavakban is megnyilvánult időről időre.
- Arról volt szó, kettőnket is meg dugsz. - emlékeztette a kezdetre
Tünde. - Biztos vagy benne, hogy ezzel a műszerrel sikerülni fog? -
vizsgálgatni kezdte az ernyedt hímtagot, mire Soma felnevetett.
- Azt mondtam, ha egy kis fáradságot nem sajnáltok, és egy kis időt
adtok. - érezte, hogy a vizsgálgatástól, ha nem is rohamtempóban, de
éledezni kezd a szerszám. - Ha csak ennyi időt hagytok nekem a két menet
között, képes leszek teljesíteni ígéretemet, ha nem is nagy hatásfokkal,
ám van egy másik alternatíva is.
Éva is megmozdult, helyezkedni kezdett, mert a ráncos lepedő, meg a
hevenyészetten maga alá gyűrt paplan nyomta a derekát.
- Nem tudom, mire gondolsz, de én arra a lehetőségre szavaznék. - mondta,
miközben megpróbálta kisimítani maga alatt a rakoncátlankodó ágyneműt.
Béla is kivette a részét a helyezkedésből, és eredményként végre
kisimíthatták maguk alatt a ráncokat.
- Heverésszünk még egy kicsit, aztán keressünk valami vacsorát a
környékben! Meglátjátok, hogy sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, ha
engeditek, hogy a visszatérés után teljesítsem az ígéretem, amire én is
nagyon várok.
- 2 -
Béla tizenkét éves volt, amikor az összhangzattan tanára megtanította
arra, hogy "kétszer ugyanúgy, semmit, soha ugyanabban a darabban!" Ezt az
indíttatást jól megjegyezte, és ezt nemcsak a zenében tette alapelvé,
hanem az élet minden területén. Utálta az önismételgetést, és ezt az
egyik legfontosabb örömforrás a szerelem terén is igyekezett
megvalósítani. Szégyellte volna, ha ugyanazon az estén minden ugyanúgy
zajlik a másik lánnyal is, mint másfél órával korábban az elsővel.
Szerencsére ezt partnerei sem igényelték, így nem kellett ellenállást
leküzdenie azért, hogy mindent másképpen végezzenek el, mint korábban.
A követett elv hatásos volt, és a szeretkezésben megvalósított
változatosság meghálálta igyekezetüket, mert a koraestinél hosszabb
előjáték után, az élvezetek csúcsán is hosszabban sikerült időzniük.
Végül fáradtan, és kielégülten hevertek el egymás mellett a két személy
számára tágas, de három ember részére kissé szűkös fekhelyen. Mély
álmukra nem volt hatással, hogy csak két emberre tervezték a hálóhelyet,
és reggel kipihenten ébredtek.
Délelőtt szerződésük szerint tízkor kellett muzsikálni kezdeni, hogy a
gyülekező násznép addig se unatkozzon, míg az igazi program az esküvő
kezdetét veszi. Ilyenkor senki sem igényelt tőlük rendkívüli
teljesítményt. Éppen ellenkezőleg arra volt szükség, hogy mérsékelt
hangerővel a figyelmet egyáltalán nem lekötő zenét játsszanak, s ez nem
esett nehezükre. A zenekar tagjai egytől egyig kiváló zenészek voltak,
ahogy azt szakmai berkekben mondani szokás a légypiszkot is lejátsszák a
kottáról, ha valaki azt kéri tőlük. Szerették a dzsessz muzsikát, és
ilyenkor kissé régies stílusban ugyan, de mégis a saját kedvük szerint
játszottak. Figyelemmel kellett lenniük a megrendelőkre és azok
vendégeire, tehát nem kísérleteztek túl komplikált dolgokkal, disszonáns
harmóniák egymásmellé illesztésével vagy pláne bonyolult, többszólamú
freejazz improvizációkkal, de azért jól szórakoztak.
Az igazi munka délután kezdődött, amikor a násznép visszatért a
templomból. A vacsora alatt csendes háttérzenével kellett szolgálni,
aztán hétkor kezdődött a haddelhadd, ami azt jelentette, hogy megfelelő
talpalávalót kell szolgáltatni a több korosztályból összetevődött,
sokféle ízlésű táncolóknak.
Ez az alkalmi együttes komoly összegért szokott csak elmenni zenélni, de
mert mindig jó munkát végeztek, jó hangulatot biztosítottak; havonta
egyszer-kétszer rendre tudtak vásárlót találni az általuk kínált
programra. Éjfélkor még ugyanolyan frissen játszottak, mint kora este,
amikor az ünnepi vacsorát megelőzően táncolni kezdtek a vendégek.
Soma kicsit hátrébb állt a parányi pódiumon, mert a bevált stratégia
szerint, a két vokalista lány, mint látvány sokkal kellemesebb volt a
zenész fiúknál. Játék közben nyugodtan legeltethette szemét a két lány
ritmusra hullámzó derekán és vállán, aztán átsiklott a tekintete a
táncolók seregére, akiknek feje, mint hullámzó medencében a víz, ringott
a kissé már izzadságszagúvá és fülledtté váló teremben. Közvetlen előtte
táncolt egy fiatal lány, akinek parányi pántlika tartotta csupán a keble
előtt a ruháját, és a mozgástól gyakran megemelkedő szövet a zenészeknek
állított másfél méter magas emelvénynek is köszönhetően alaposan feltárta
előtte a két halmot, függetlenül attól, hogy a leány ezt a látványt nem
nekik, hanem táncpartnerének szánta. Kezdte szorosnak érezni a nadrágját,
és azon morfondírozott, hogy hány éves korig képes egy férfi naponta
esetleg többször is ráhangolódni a szexre.
Negyed óra múlva szünet következett, és az üdítős pult mellett
odasodródott a két énekes mellé.
- Mikor vége itt a hepajnak, nem fogtok félni a szobátokban? - kérdezte,
és előzékenyen egy-egy felbontott palackot nyújtott feléjük.
- Nem vagyunk nagyon félősek - mondta Éva.
- Különben sem szeretnénk rendszert csinálni a tegnap esti hóka-mókából -
toldotta meg Tünde.
- Nem éreztétek jól magatokat? - csodálkozott rájuk Béla.
Tünde az italával foglalkozott, így Évára maradt a válaszadás feladata.
- Nagyon príma volt minden, de ez kevés ahhoz, hogy bérletet adjunk
bárkinek is az ágyikónkba.
Végre lekerült az üveg Tünde szája elől, és ő is megszólalt.
- Frankó srác vagy te Soma, de egymással is jól megvagyunk mi ketten, s
ha végül mégis csak férjhez akarunk majd menni, nem leszünk annyira
bolondok, hogy egy zenészhez menjünk hozzá.
- Mi bajod van a zenészekkel? - nézett nagyot Béla.
- Én is az volnék - mondta Tünde - és tudom, hogy ez cigányélet. Ha az
ember nincs az élen, akkor nem túl sok a pénz, viszont rengeteg a
probléma.
- Azért ne keseredj el! - Éva incselkedve megcirógatta Soma arcát. -
Megjegyeztük, hogy te soha semmit sem teszel kétszer ugyanúgy, és lehet,
hogy egy unalmas hétvégén kíváncsivá leszünk, és megkérdezzük, tudsz-e
valami újat mutatni nekünk.
- 3 -
- Kuncsaft jött - Tímea nyitott rá a stúdió üvegfala mögött, kezével
nagyokat integetve, mert nem volt benne biztos, hogy a fejhallgató alá
beférkőzik az egyszerű figyelmeztetés is, és ebben igaza volt a nőnek.
Soma éppen szignálokat gyártott egy vidéki rádióállomásnak, és a
számítógépes program teljes hangerőre kapcsolva ordította a fülébe a
szintetikus hangokból gyúrt hírhátteret. Lekapta a fejéről a hallgatót,
és a lányra nézett. - Mi van? - kérdezte nem túl barátságosan.
- Kuncsaft! - ordította a fülébe Timi, pedig a hallószervét teljesen
lefedő szivacspárnák nélkül, erre már semmi szükség sem volt.
- Ne üvölts! - dühöngött Béla is. - Nem vagyok süket. - Kikászálódott az
asztal mögül, hogy átmenjen a szomszéd helységbe, ahol a Zeta Stúdió
amolyan "saját hangja vigye haza!" szolgáltatást üzemeltettek. Nagyon
utálatos munka volt, mert időnként részeg dalárdák karneváli hangulatú
danászását, máskor meg Mozart babérjára vágyó kisiskolások borzalmas
klimpírozását kellett felvenniük, de meg lehetett élni ezekből a
szörnyűségekből, és ez volt a fontos.
Egy tizenöt éves forma lány meg az anyja várt rá az utcára nyíló üzletben.
- Mivel szolgálhatunk? - érdeklődött unottan Soma.
- A kislányom! Nagyon jól énekel - lelkendezett az anyja. - Szeretnénk,
ha felvételt készítene az éneklésével.
- Semmi akadálya - Béla hangja még mindig ugyanolyan unott volt, mint
eddig. Ismerte már jól az ilyen érdeklődőket. A fele már rendszerint
attól elmenekül, hogy meghallja a díjszabásukat. - Az árjegyzékünket
megmutatta a kolléganőm?
- Persze - lelkesedett továbbra is az anyuka. - Teljesen rendben van. Nem
akarunk egy egész CD-re való anyagot rögzíteni, egyelőre csak egyetlen
számot szeretnénk felénekelni.
Híj de szakszerűnek tetszik lenni! - gondolta magában Soma, hangosan
pedig csak ennyit mondott: - Nagyszerű! - Nem túlzott. Szeretett volna
már visszatérni a számítógépéhez, hogy befejezhesse a megrendelt aláfestő
zenéket, és szignálokat. A rádió, amelyik megrendelte a munkát pár nap
múlva arculatot vált, és ahhoz feltétlenül kellettek az új csengők, és
szőnyegek, ahogy ezeket a hosszabb, rövidebb effekteket a szakmai
zsargonban nevezték.
- Milyen kíséretet szeretnének kapni? - szúrós szemmel nézett körül az
ügyfelek környékén, hoztak-e magukkal gitárt vagy más hangszert, amelyen
az önjelölt énekes aláfesthetné az éneket.
Végre a pironkodó kislány is megszólalt.
- Egy zongora meg dob megteszi. Az is elég.
Világos - mondta magában Soma. - Nyilván megterhelné a zsebecskéteket egy
komolyabb hangszerelés, meg a szintetikus zenekar, amit később a
számítógéppel rávarázsolnék.
- Kottát kaphatnék? - Ez volt a második buktató kérdés. A jelentkezők
kilenctizede úgy gondolta, hogy egy jó zongorista gyakorlás nélkül is
kapásból igazodik a kezdő énekesek össze-visszacsúszkáló hangjához, meg a
senki által sem hallott, kottapapírra le sem jegyzett zeneszámokhoz.
- Persze - felelte az anyuka, és egy mappából elővett, egy a boltokban
kapható zongorakivonatot. Béla kellemes csalódást érzett.
- Így könnyű dolgunk lesz - nyugtázta a váratlan gesztust, és felnyitotta
a Roland fedelét, hogy legyen hová letenni a kottát, aztán helyet
mutatott a lánynak az énekmikrofon mögött. Átnézett az üvegfalon, és
várta, hogy Tímea a tekintetével jelezze, készen áll a felvétel
elindítására.
Skáláztatta egy kicsit a jelöltet, hogy be lehessen lőni a hangerőt,
aztán megbeszélték a bevezető ütemeket, és intett az üvegfalon túlra,
indulhatnak. Tímea rákoppintott az Enter billentyűre, másik kezével pedig
bekapcsolta az utcai bejárat melletti feliratot, "Felvétel! Kérjük,
várakozzék!" Soma eljátszotta a bevezető hangokat, és várt, hogy a lány
csatlakozzon hozzá énekével, de hiába; a gyerek megrémülve a mikrofontól,
meg a piros lámpától, némán állt a króm állvány mögött.
- Kérsz egy pohár vizet? - próbálta megnyugtatni a zavartan toporgó
leányt, aki hálásan intett, örömmel véve, hogy ezzel kaphat egy kis
haladékot a tortúra kezdetéig.
- Hogy hívnak? - Soma bizonyos volt benne, hogy nem a gyerek ötlete volt
ez a gyötrelem, hanem az anyjáé.
- Reni - motyogta csendesen, majd megköszörülte a torkát, és hangosan
elismételte. - Renáta - vett egy mély lélegzetet, és hangosabban
folytatta. - Te a Block Boys billentyűse voltál! Ugye? Te vagy a Somfai
Béla - bátorodott meg végre.
- Persze - Soma elé tette a poharat, benne a vízzel - de az már régen
volt. Te akkor még óvodás lehettél.
Renáta bólintott, és gyorsan kiitta a vizét, mintha szomjas lett volna.
A fenébe! - gondolta magában Béla. - Most meg majd pisilnie kell.
- No dolgozzunk! - noszogatta Renátát, és újra zongorázni kezdett, s most
csodák csodájára, a lány a megfelelő pillanatban dalra fakadt.
- Kétszobaköztcsenddevégtelenatávolsááág.
Soma szerette volna befogni a fülét, de nem tehette. Azért fognak ezek
fizetni, hogy valami élvezhetőt kiszedjen ebből a mikrosztárból.
- Kihagytad a névelőt, és egybeénekeltél mindent - levette ujjait a
billentyűkről. - Menne úgy is, hogy figyelsz a szövegre?
Reni buzgón bólogatott. - Persze! Persze!
Béla minden lelkesedés nélkül, de a fizetett munkának kijáró tisztelettel
újra kezdte a játékot, és ezt még háromszor meg kellett ismételnie, mire
a lány végre valahogy értelmes módon énekelni kezdett. Baj nélkül
eljutott az első szakasz végéig, de a refrén hamisra sikeredett. Somának
volt annyi zenei tapasztalata, hogy a kottára nézve előre megmondja,
melyik sorok jelentenek majd akadályt egy kezdőnek. Előre tudta, hogy a
négysoros refrén, gondot fog okozni Renátának.
- Tudod mit, Reni! Ezt előbb elismételjük egy párszor. - Nagyon vigyázott
rá, hogy a hangjában ne rejtőzzön sem neheztelés, sem gúny. Meg akarta
szolgálni a bevételt.
Gyakoroltak. Ötször és hatodszor is elénekeltette a lánnyal a szakaszt,
amelyet eddig még sohasem énekelt kísérettel. Hetedszerre, már elég
biztonságosan végigbicegett a verssorokon
Boldogság gyere haza,
Késő van gyere haza,
Honnan jössz nem érdekel!
Gyere haza, csak ennyi kell!
(Miklós Tibor szövege)
Hülye ez a spiné! - dühöngött magában Béla. Mi a frászért kell egy
kislánnyal ezt elénekeltetni, amikor ebbe még a szakma rutinos előadói is
belebukhatnak.
Egy egész órán át dolgozott Renátával a cél érdekében, és a végére már
volt annyi elfogadható részlet, hogy nyugodtan vállalhatta, össze tud
majd vágni valami elfogadhatót az anyagból.
- Mikor akarsz érte jönni? - kérdezte, s Reni csak vonogatta a vállát.
- Mikorra lesz kész? - bökte ki végül.
- Holnap ilyenkor már viheted, ha bejössz érte.
A lány bólogatott, és megkönnyebbülve a nehéz feladattól, végre nyugodt
léptekkel indult a kijárat felé, az anyja mellett.
- Honnan a fenéből hallott ez a Block Boysról - motyogta magában,
visszaemlékezve a régi szép időkre, amikor még együtt volt a sikeres
zenekar, és a világhírről álmodoztak.
- Csakhogy elhúztak - morgott Tímea, aki eddig a technikai helység
ajtajának tokját támasztotta.
- Ebből élünk - dünnyögte Béla, bár tudta, hogy ezt felesleges mondani,
azt a lány is tudja.
Timi bevonult az üzlethelység sarkában álló íróasztal mögé, hogy
összeszedje a könyvelnivalót, meg a postát, Soma pedig a technikai
helység üvegfala mögé ült le a számítógépek elé, hogy megkíséreljen
rendet vágni Renáta borzalmas kornyikálásának digitális lenyomatában.
Megint le kellett kapnia a fejéről a hallgatókat, amikor Timi
megkocogtatta a vállát, és magában hálát adott az égnek, hogy ezúttal nem
civakodó hangnemben szól hozzá a nő.
- Elviszem a postára a feladnivalókat, aztán haza kell mennem, mert
anyámnak dolga van, és nem tud estig vigyázni a gyerekre.
- Menj csak! - bólintott Béla. - Ma már senki sem jön, elleszek itt
egyedül. Záróráig rendbe szedem ezt a szörnyűséget, aztán lehúzom a rolót.
- 4 -
Lacika nyűgös volt az este. Valamitől hasmenést kapott, és idegesítette,
hogy a nagyanyja pelenkát adott rá napközben, pedig erről már leszoktak
néhány hete. Általában csak éjszakára adta rá az anyja a papírnadrágot.
Timinek persze esze ágában sem volt szemrehányást tenni az anyjának
ezért. Tudta, hogy egy hasmenéses gyereket néhány héttel a szobatisztaság
elérése után, még nem lehet pelenka nélkül járatni. Nem emiatt lett rossz
a kedve estére, és nagyon kellett magára ügyelnie, hogy komor hangulatát
Lacika, akit imádott, ne érezze meg.
Megpróbálta sósvízben főtt krumplival megvacsoráztatni, de a kisfiúnak
nem volt ínyére a diétás menü. Timi ezért úgy döntött, hogy egy kevés
keserű csokit megkockáztat, attól talán nem lesznek rosszabbak a kicsi
pocijában az állapotok, s ezt az étrendet végre Lacika is elfogadta.
Játszadozva, szórakozva, különösebb galibák nélkül túl jutottak a
vacsorán aztán a fürdetésen is, és az esti mesélés mindkettőjük számára
boldog percei után csendes szuszogássá alakultak a gyerekszobában
elhelyezett bébiőr mikrofonja által közvetített hangok.
Timi egy darabig megpróbált a televízió előtt üldögélve kikapcsolódni, de
sehogyan sem sikerült ráhangolódni egyik műsorra sem. Idegesen
kapcsolgatott a különböző csatornák között, miközben egyre csak a délután
felvett énekhangok jártak a fejében. A refrén utolsó sora "Gyere haza,
csak ennyi kell!" Neki sem kellene több, de ebből még hónapokig sem lesz
semmi.
Tíz óra elmúlt, mire megbizonyosodott arról, hogy a fia természetes,
nyugodt, mély álomba merült, és maga is elment fürdeni.
Nem volt kedve befeküdni egy egész kád vízbe, inkább csak zuhanyozni
akart a kádban állva. Hosszan záporoztatta magára a forró zuhatagot,
körbeveretve magát a cseppekkel mindenhol, aztán tusfürdőt nyomott a
tenyerébe, és kenni kezdte magát. Rossz kedve múlóban volt, és kellemes
érzések lettek úrrá rajta, amikor síkos tenyerével a melleit bekente.
Azután, hogy összeköltöztek Cinegével a férjével, egy ideig úgy gondolta,
hogy most már nem illő, hogy saját magának örömet okozzon, és amikor
először sor került rá, lelkifurdalást érzett. Később, ahogy kezdtek
összeszokni, rájött, hogy nem olyan nagy bűn, amit tesz, megesik az, hogy
két embernek nem egyforma a ritmusa, s ilyenkor a depresszió helyett,
hasznosabb, ha a maszturbálást választja.
Nem volt közöttük komolyabb zavar a szexuális életben. Érthetőnek
találta, hogy egy fárasztó nap után, nem törvényszerű, hogy egyszerre
érezzék ugyanazt a vágyat. Eleinte, csak hiánypótlásra használta az
önkielégítést, később azonban visszatért a napi rendszeres
maszturbáláshoz, mint ahogy azt egyedül élő lányként is tette. Egy ideig,
nagyon vigyázott, megelégedett a fürdőszobában gyakorolt örömszerzéssel,
néha pedig, kihasználva, hogy Cinege később ért haza a munkából, mint ő,
s kicsit hosszabban is eljátszadozott magával a nappaliban, vagy a
hálószobában, ahol akár a tükörben is nézegethette magát élvezkedés
közben.
Egy alkalommal, arra számítva, hogy a férje megszakítja a több napja
tartó szünetet, és az ágyban végre tisztességgel megdugja, fürdés közben
éppen csak annyit játszott magával, hogy a kezdetére jusson az útnak,
melyen majd talán együtt végig haladnak, azonban Cinege fáradt volt, és a
jóéjt puszi után hátat fordítva jelezte, hogy aludni kíván. Ekkor vette a
bátorságot először Tímea, hogy a paplan alatt lábai közé vegye a kezét,
és pár gyors perc után, a nedveivel kenegetve a csiklóját egy
hevenyészettet élvezett. Csak kis kielégülés volt, de sikerült vele
elűzni álmatlanságát, és komolyabb hiányérzet nélkül aludta végig az
éjszakát.
Másnap Cinege nem volt fáradt, és hatalmasat élveztek együtt, így a két
következő estén Timi nem érezte hiányát a szeretkezésnek, aztán pedig
mikor már ismét szükségét érezte egy jó dugásnak, férje készséggel
teljesítette a kívánságát. Pár alkalom után ismét olyan időszakok
következtek, amikor Cinege esténként fáradtan, pihenésre vágyva került az
ágyba, és Timi a korábbinál kisebb lelkifurdalással és szorongással
kereste meg a bejáratot a bugyiján. Csak a zajokra vigyázott nagyon.
Előbb oldalt fordulva, férje lélegzetvétel szerint emelkedő és süllyedő
hátát figyelve éppen csak ujjhegyének mozgásával szórakoztatta magát,
majd később hanyatt fekve, a térdét felhúzva, a paplanból keletkező sátor
alatt nagyobbakat is mozogva élvezett el. Ajkait összeszorítva, szinte
mozdulatlan fejjel, csak a kezét járatva maszturbált, és mivel több
gondot fordított a dologra, nagyobbat is élvezett, mint az első
alkalommal.
Ettől kezdve nem voltak gátlásai, és az éjszakáit nyugodtan töltve,
másnap jó kedéllyel ébredve élt. Mivel jókedve állandó volt, Cinegével
csak ritkán került konfliktusba, és két-három, esetleg négynaponként a
férje is elvégezte a házastársi tornamutatványokat, mégpedig sok
figyelemmel és odaadással, és Timi nemi élete rendben volt. Azokon a
napokon, amikor Cinege nem kéredzkedett át a takarója alá, egyre
kellemesebb élményt jelentett neki önmaga kielégítése. Felelevenítette
lánykorából az összes trükköt, amit kigyakorolt a szexuális úton való
magányos bolyongása közben, de ifjúkorának tapasztalatlanságát
megtoldotta azokkal az ismeretekkel, melyekre férjes asszonyként tett
szert. Tudta milyen érzéseket pótol azzal, ha simogatja magát, és azt is
tudta, milyen a hímvessző, amikor bejárja hosszanti útját a hüvelyében.
Tudta, hogy milyen technikát kell alkalmazni ahhoz, hogy ne élvezzen el
hamar, és azt is tudta, hogy miképpen járjon el annak érdekében, hogy
kétszer, vagy akár háromszor egymásután is elérje az orgazmus.
Fantáziálásának képeit, néha megvalósította Cinegével közösen, és a fiú
anélkül, hogy tudta volna, honnan szerzi Timi az ismereteket, hálásan
fogadta a nő változatos ötleteit. Alkalmazkodott is hozzá, és ettől
valóban kellemesen teltek az esték. Mivel Tímea nem volt követelőző,
Cinegének nem vált kötelességévé a naponta gyakorolt nemi aktus, amikor
pedig sort kerítettek rá, megadták a módját a szeretkezésnek.
Most azonban, már több mint két hónapja, hogy egyedül aludt, és ez túl
hosszú idő volt az eddigiekhez képest. Zenészfeleségként máskor is
megesett, hogy egy, vagy két estét egyedül kellett eltöltenie, ilyenkor
kibővített eszköztárral maszturbált, aztán amikor Cinege hazatért, jót
szeretkeztek, a következő napon pedig újra kezdte a csendes masztit a
paplan alatt.
Most, hogy a férje a nagyobb jövedelem érdekében leszerződött egy
óceánjáróra zenélni, már nagyon hosszú ideje hiányolta az esti jóéjt
puszikat, és a két-háromnaponkénti öleléseket, szeretkezéseket. Hiába
kapott búcsúajándékként egy vibrátort, az nem pótolhatta teljesen a
férfit, s emiatt szenvedett. Érzékeit persze megnyugtathatta minden este,
de a lelke egyre jobban háborgott. Kézzel és a vibrátorral sok mindent
tudott helyettesíteni, de izmos férfikart, amivel ölelni lehet, vagy az
ajkakat, amikkel csókolni lehet, több mint két hónapja nem érzett magán.
Mellei és nedves szeméremajkai ezt az érzést a pótszerektől nem kaphatták
meg.
Megint eszébe jutott a dalszöveg, amit olyan sokszor kellett elénekelnie
Renátának.
"Gyere haza, csak ennyi kell!"
Honnan is tudhatná tinédzser korának első éveiben az a kislány, mit
jelent ez a mondat. Ehhez kell egy gyerek a másik szobában, és kell a
többéves megszokás, a heti kétszeri, háromszori ölelkezés, és azután ezek
váratlan hiánya.
Gyorsan letussolt, majd törülközés után, ahogy volt, meztelenül berohant
a szobába, az éjjeliszekrényből elővette a vibrátort, és mint a narkós,
aki napok óta hiányolja a megszokott szert, reszketve a vágytól hanyatt
vetette magát az ágyon, és megnyomta a kis eszközön a kapcsolót. Szerette
volna már érezni lágyékán a kis rezgést, szerette volna már tolni magába
a hímtagra emlékeztető rudat, de a megszokott kattanást nem követte a
zümmögő hang. Az elemekben nem volt egy szikrányi áram sem. Talán reggel,
amikor zoknit keresett, egy óvatlan mozdulattal bekapcsolhatta lökdösés
közben a fiókban, és a kis telepek lemerültek.
Tímeát elöntötte a keserűség, és sírva fakadt. Hasra vetette magát, fejét
a párnába fúrta, és zokogott, aztán mert fázott, magára húzta a takarót,
és észrevétlenül álomba zokogta magát. Éjjel kettőkor ébredt fel arra,
hogy a másik szobában sírni kezdett a gyerek. Meglepődött, hogy
meztelenül fekszik a takaró alatt, gyorsan magára kanyarította a
pongyoláját, és tisztába tette Lacikát, aztán megitatta, és pár percig
mellette maradt, amíg újra elszenderedett. Csak ezután feküdt vissza a
saját ágyába, még mindig kielégületlenül, és dühösen.
Visszatette a fiókba a vibrátort, aztán kezével kereste meg a lehetőséget
vágyai kielégítésére.
Egy tökéletlen, rosszkedvű, rövid és gyors önkielégítés után végre
elaludt.
- 5 -
Soma a nagy hangfalakon mutatta be Renátának, és az anyjának a kész
felvételt. Temérdek munkája volt benne, hogy elfogadható legyen. Timi
sehogy sem tudta kikerülni, hogy meghallgassa a refrént, és ettől megint
elöntötte a rosszkedv.
Az anyukának és lányának ellenben nagyon jó kedve lett, amikor végre
kézbe vehették a CD-t, amelyen Reni énekelt. Gond nélkül kifizették a
borsos tarifát, aztán az anyuka büszkén, lánya meg pironkodva távoztak.
Megint magukra maradtak. Béla be akarta fejezni a rádió által rendelt
csengőket, és fejére tette a hallgatót, aztán munkához látott.
Hatalmas döndülés zökkentette ki a munkájából. Felkapta a fejét, és Tímea
imbolygó kacsázását látta, ahogy átszáguld a külső téren, és a fal
mellett kis híján orra esve felborítja a szemetest.
- A franc egye meg a kábeleidet! - dühöngött. Egy ideig egyensúlyát
keresve téblábolt, aztán mikor látta, hogy egy csomó összegyűrt papírlap,
meg némi tízórai maradék szóródott szét a szőnyegpadlón, dühösen
lehajolt, hogy összeszedje a nagy területet beterítő szemetet.
Béla kiugrott a keverőpult mögül.
- Mi van Timi? - kérdezte.
- A rohadt kábeled! - tombolt a sírás határán Tímea. - Lefedhetnéd végre
valamivel őket.
Soma szomorúan nézett a lányra, mert tudta, hogy a mikrofonvezetéket nem
lehet jobban elrejteni, hiszen akkor nem tudja mindig a megfelelő helyre
állítani az állványt. Timi lelki problémáival, viszont nem szívesen
nézett volna szembe, pedig most azok okozták a bajt, nem a rossz helyen
húzott mikrofonkábel. Minden esetre jobbnak látta, ha nekiáll segíteni,
visszadobálni a kosárba a szemetet.
Ahogy együtt görnyedve munkálkodtak, nagyszerű látvány tárult a fiú szeme
elé, a lány előrebukó blúzának gombolása között. A fehér melltartó
csipkéje éppen csak eltakarta a két mellbimbót, meg a körülötte kerekedő
rózsaszínű tényárkát, a takarás pedig, elhanyagolható volt, mert a ritkás
szövésű minta alig fedett valamit.
Béla zavartan pillantgatott a kivágásba, hiszen Timi a legjobb barátjának
volt a felesége, és igazán nem akarta, hogy bonyodalmak keletkezzenek
közöttük. Mégsem tudta megállni, hogy sanda tekintete fel ne mérje a lány
testének körvonalait, meg azt is, amit a körvonalakon belül láthatott.
Látta már Tímeát néhányszor fürdőruhában, de azok egyfelől kellő
mértékben takarták a mellbimbókat, másfelől a strand tömegében Timi csak
egy volt a több száz lány között. Félméternyi közelségben, egyéb
tekintetek kizárásával nézegetni a szép kebleket mást jelentett, mint a
strandon a napozókrém után kotorászó lány bikini felsője alá benézni
egy-egy pillanatra, amikor lehajol a szatyorhoz, amiben a napozószereket
tartja.
Szerencsére nem tartott túl soká a kosár tartalmának visszarámolása, így
elmúlt a kísértés. Soma gyorsan visszamenekült az üvegfal túlsó oldalára
egyfelől azért, hogy kikerüljön a háborgó lány indulatainak
viharzónájából, másfelől azért, hogy ne kelljen kerülgetnie a
tekintetével a fehéren villogó csipkét, meg azt, amit úgy-ahogy eltakar.
Mikor azonban visszaült a helyére a keverőpulthoz, újabb megpróbáltatások
vártak rá. Timi nem látta sürgősnek, hogy felálljon, tovább tisztogatta
az összekoszolódott szőnyeget, és a guggoló testhelyzet a combok között
kínált olyan látnivalót, amelyet csak akkor nézegetett szívesen a fiú,
amikor nem rokonról, vagy nem a barátja feleségéről volt szó. -
Házinyúlra nem lövünk! - gondolta magában, és behunyta szemét, ne kelljen
nézni a combok tövénél feszülő keskeny fehér csíkot, ami a bugyiból
látszott.
Amikor már gyanúsan hosszúvá lettek a másodpercek, amiket a szőnyeg
húzogatására szánt a lány, Béla jobbnak látta, ha kijön a külső
helységbe, és utánajár annak, mi bántja kolléganőjét.
Leült a Roland mögé, és ott várta ki, amire Timi megelégeli a matatást a
buklé anyagon. Jó sokat kellet várnia. Amikor Tímea végre felállt,
félrefordított fejjel el akart oldalogni, a sarokban álló íróasztal mögé.
- Valami baj van Timi? - állította meg a lányt a könyökénél fogva. Az
csak megrántotta a vállát, és mikor egy pillanatra a fiú felé kapta a
tekintetét, könny csillogott benne.
- Ne haragudj! - kért elnézést. - Ki vagyok borulva.
- Azt látom, de nem tudom mitől. Segíthetek valamit?
Tímea megrántotta a vállát.
- Ha megint azt akarja nyekeregni a mikrofon mögött valaki, hogy késő
van, gyere haza, akkor hajítsd ki! Azzal sokat segítenél.
Egyedül lenni nem jó. Ezt Soma is tudta, bár ő kényelemből, vagy
lustaságból, elég rég óta egyedül van.
- Az egész családért dolgozik azon a hajón - célzott Cinegére, mert
hiszen kétsége sem volt afelől, hogy miről is van szó.
- Egy francokat! - vágta rá dühösen a lány. - Nem volt kedve a szaros
pelenkákat csereberélni a fia alatt.
- Azt akarja, hogy otthagyhassátok a panelt, és legyen egy szép nagy
házatok.
- Ne védd a barátodat! - duzzogott tovább a lány. - Jól érzi magát a
hajón! Megdugja az összes pincérlányt, meg az utasok közül is azokat,
akiket megkaphat.
Ennek bizony van némi esélye - gondolta Béla, de ezen eléggé felesleges
lenne vitatkoznia, mert bizonyíték egy szemernyi sincs sem ellene, sem
mellette. Másképp próbálkozott inkább.
- Elhiszem, hogy nehéz a dolgod, de gondold el, hogy pár évvel ezelőtt a
fiúk kétévnyi katonaságra voltak kötelezve, és onnan még pénzt sem hoztak
haza. Cinege legalább havonta utalja a fizetését. Nem?
Timi az ablakot bámulta.
- A fizetését azt igen. De nem minden a pénz. Azzal mit kezdjek, hogy
minden este egyedül kell lefeküdnöm. - Visszafordult a fiú felé, és most
már egészen sok könnycsepp látszott a szeme alján felgyűlve. Látható
volt, hogy lassan legördülnek onnan, kis csermelyben egyesülve.
- Mielőtt elutazott, adott ajándékba egy vibrátort. Vigasztaljam magam
azzal! - Ezt nem kellett volna elmondani - gondolta magában elkeseredve,
de már nem tudta megállítani a panaszáradatot.
- Még az a rohadék is elromlott tegnap este! - fejezte be a mondatot.
Béla csaknem elnevette magát, amikor maga elé képzelte a lányt, amint
ráébred, hogy kedvenc játékszere meghibásodott.
- Talán csak az elem purcant ki benne. - A szerszámos fiókot kihúzva
kutatni kezdett benne. - Milyen elem tartozik bele?
A lány megint megvonta a vállát. - Megoldom - mondta durcásan.
- 6 -
Megszólalt az ajtó feletti harangocska, ami arról zenélt, hogy ügyfél
érkezett.
A belépő megrendelő, egy vékony, középiskolásnak látszó jellegtelen,
farmernadrágot és dzsekit viselő lány volt. Hosszú haja lófarokba fogva
libbent utána, mikor a kezében lévő gitártokkal bajlódva kifordult az
ajtóból.
- Jó napot! - köszönt hangosan. A hangja nem volt csúnya, de ebb
Utolsó kommentek